Gyakori kérdések

Azt mondták, hogy az én állapotomban jobb, ha kerülöm az unokákkal való találkozást. Igaz ez?
A szívelégtelenségben szenvedő idős betegekben gyakran él félelem azzal kapcsolatban, hogy betegségüknek az unokákkal való kapcsolat látja kárát. Vonakodnak például felemelni a gyermeket attól való rettegésükben, hogy ezzel túlterhelik saját magukat. Ezzel kapcsolatban az tanácsolható, hogy célszerű elkerülni az adott fizikai aktivitást, ha az hirtelen nagy erőkifejtéssel jár. Amennyiben az unokák már kinőttek a kisbabakorból és testsúlyuk ennek megfelelően nagyobb, akkor célszerű az emelgetés helyett ölbe venni őket és úgy foglalkozni velük.
Korábban sokat utazgattunk a párommal, de mostanában félek útnak indulni. Jogos az aggodalmam?
Szívelégtelenség esetén gyakran merülnek fel félelmek az utazással kapcsolatban. Az utazás többnyire idegen környezetet jelent és a szokásos napi rutin felborulását hozza magával, ami szorongást kelthet a betegben és gondozójában is.

Ha azonban kellő körültekintéssel szervezzük meg az utazást, akkor nincs mitől tartani. Utazás előtt terveit a beteg mindenképpen beszélje meg orvosával. Csupán a legsúlyosabb betegek esetében (nyugalmi állapotban, vagy minimális terhelésre is jelentkező panaszok) nem javasolt a megszokott otthoni környezet elhagyása.

A betegek többsége számára néhány órás repülő- vagy autóút nem jelent lényeges megterhelést. A hosszabb autó- és repülőút, az ezzel együttjáró mozgáshiánnyal, megnöveli az ödémaképződés és a trombózis kialakulásának veszélyét. A beültetett eszközök (pacemaker, ICD) nagy eséllyel riasztanak a repülőtéri beléptető kapunál, erre előre fel kell hívni a biztonsági személyzet figyelmét. A biztonsági ellenőrzés és a légi utazás azonban nem befolyásolja a beültetett eszköz biztonságos működését.

Fontos az úticél megfelelő kiválasztása. A szívelégtelenséggel élő beteg kerülje azokat a helyeket, ahol szélsőséges körülmények várhatók, pl. nagyon magas páratartalom, nagy tengerszint feletti magasság stb. Idegen országokban fontos a higiénés rendszabályok fokozott betartása. Egy esetleges hányás, hasmenés a folyadék- és elektrolit-háztartás veszélyes felborulását okozhatja.
Szívelégtelen betegként élhetek-e szexuális életet?
A szívelégtelenségben szenvedő betegnek általában nem kell lemondania az intim együttlétekről. Igaz ugyan, hogy a szexuális érintkezés kapcsán emelkedik a vérnyomás és a szívfrekvencia, ennek mértéke azonban nem nagyobb, mint ha két lépcsősort menne felfelé.

Csupán a legsúlyosabb állapotú szívelégtelen betegek esetében, akik erre a közepes terhelésre sem képesek, jelentkezhet a szexuális együttlét kapcsán súlyos nehézlégzés, ritmuszavar. A felhőtlen együttlét érdekében a beteg ügyeljen arra, hogy olyan időpontot válasszon, amikor nyugodt, kipihent és semmiképpen ne bőséges étkezés vagy alkoholfogyasztás után kerüljön rá sor.

Ha az együttlét során bármikor kellemetlenséget, légszomjat vagy fáradtságot tapasztal, álljanak le és tartsanak egy kis pihenőt. Amennyiben az értintett a nemi vágy vagy a merevedés terén nehézségeket tapasztal, gondolnia kell arra, hogy ez részben a szívelégtelenség következménye, részben valamelyik gyógyszer mellékhatása lehet. Ilyen jellegű panaszait ne szégyellje, keresse fel orvosát, mert a problémák többségére van megoldás!
Korábban minden évben beadattam magamnak az influenza elleni védőoltást. Most ugyanúgy megtehetem ezt?
Szívelégtelenség esetén még a korábbinál is nagyobb jelentőséget nyer az általános egészségi jóllét fenntartása. Különösen fontos a légúti fertőzések, pl. az influenza, a tüdőgyulladás megelőzése, hiszen a légúti problémák súlyosbíthatják a szívelégtelenség tüneteit.

Minden szívelégtelen beteg számára évente szükséges az influenza és a Pneumococcus baktérium elleni védőoltás. E célra biztonságos vakcinák állnak rendelkezésre. Állapota ismeretében orvosa tud segítséget nyújtani a betegnek abban, hogy a forgalomban lévő oltóanyagok közül melyik a legbiztonságosabb választás számára.
Szívelégtelenséget diagnosztizált nálam az orvos. Vezethetek-e autót továbbra is?
A szívelégtelenségben szenvedő betegek többsége számára semmilyen biztonsági kockázatot nem jelent a betegsége. Ha azonban korábban fordult már elő eszméletvesztése, vagy szívritmuszavar miatti ájulása, vagy ICD készüléke shockot adott le, mindenképpen orvosi konzultáció szükséges, mielőtt ismét volán mögé ülne.

A pacemaker-viselés sem akadályozza az autóvezetést, ám annál a betegnél, aki autót vezet, a szokásosnál is fontosabb a rendszeres orvosi kontroll. A hivatásos sofőrökre az úrvezetőkétől eltérő szabályok vonatkoznak.