Gyakori szívbetegségek

Pitvarfibrilláció

Gyakori szívritmuszavar: pitvarfibrilláció

A leggyakoribb szívritmuszavar, különösen szívelégtelenség esetén: a pitvarfibrilláció. Ekkor a pitvar nem szabályosan húzódik össze (nem percenként 72-szer). Pitvarfibrilláció esetén magas pulzusszám is kialakulhat, ilyenkor gyógyszeres kezelésre van szükség.

Mi a pitvarfibrilláció?

A pitvarfibrilláció, más néven pitvarremegés gyakori formája a szív ritmuszavarainak. Ezek között is olyan, amely a szív pitvarában vagy lejjebb, de nem a szív kamrájában keletkezik (ezért szupraventrikulárisnak – kamra felettinek – is nevezik). A szívpitvar sejtjeinek extrém gyors, kaotikus, nem koordinált aktivitása jellemzi, ami a pitvarok gyors és szabálytalan remegésében nyilvánul meg.

 

A működés szabálytalanná válásával a pitvarok munkájának hatékonysága is elvész. A szív kamrái ugyanakkor folytatják hatékony összehúzódásaikat, csakhogy a kamrai pumpálásokra sem szabályos időközökben, és sok esetben túl gyakran kerül sor.

 

A pitvarfibrilláció kialakulásának kockázati tényezői közé tartozik az életkor, de a fennálló szívbetegség (például szívbillentyű-betegség, magas vérnyomás, szívelégtelenség), sőt, a nem szív eredetű betegség is (alkoholizmus, túlzott pajzsmirigyműködés, tüdőembólia, számos gyógyszer vagy kábítószer, pl. a kokain hatása).

 

Pitvarfibrilláció fennállásakor a beteg szívdobogásérzést tapasztalhat (vagyis azt, hogy szíve szaporán és erősen ver a mellkasában). Kísérheti a ritmuszavart anginaszerű mellkasi fájdalom, jelentkezhetnek a szívelégtelenség jelei (nehézlégzés, fáradtság), de lehet a pitvarfibrilláció tünetmentes is, és akkor csak egy alaposabb vizsgálat során fedezik fel.

 

A szabálytalan pitvari aktivitás és a kamrák szabálytalan összehúzódásainak diagnosztizálásához a legmegfelelőbb eszköz az EKG-vizsgálat. A pitvarok mechanikus aktivitásának (összehúzódásának) teljes hiánya miatt a vér pang ezekben a szívüregekben, ami vérrögök kialakulásához vezethet. Ez akkor válik súlyossá, ha a vérrög besodródik a vérkeringésbe. Így bárhová eljuthat a szervezetben és érelzáródást (például agyi embóliát) okozhat.

 

A pitvarfibrilláció kezelése függ annak természetétől – lehet tartósan ismétlődő, lehet rohamszerűen jelentkező átmeneti (ún. paroxizmális), és lehet állandó is –, kialakulásának időtartamától, okától, és a háttérben álló szívbetegségtől. Van, amikor az orvosok megpróbálják megszüntetni a pitvarfibrillációt (gyógyszerrel vagy rövid altatásban végzett elektromos kardioverzióval), máskor pedig úgy döntenek,  csak a kamrai összehúzódások gyakoriságát lassítják.

 

Ha a pitvarfibrillációt megszüntetik és visszatér a normális szívritmus (amit szinusztirmusnak neveznek), gyakran rendelnek ritmuszavar elleni gyógyszereket, hogy megelőzzék a zavar kiújulását. Vérrögképződést gátló (antikoaguláns) kezelést szintén gyakran rendelnek, akár megszüntetik a pitvarfibrillációt, akár csak a kamrai összehúzódások számát csökkentik, azért, hogy csökkentsék a trombusképződés és az ebből következő embolizáció kockázatát.

 

Az utóbbi évek során egy ún. ablációs módszert is kifejlesztettek a pitvarfibrilláció megszüntetésére, illetve a visszatérően jelentkező epizódok megelőzésére. Ez az ún. radiofrekvenciás eljárás, amelyet katéterek segítségével végeznek,  a kóros inger keletkezése szempontjából fontos területeket izolálva a szívüregen belül (ahol a tüdőből érkező vénák belépnek a bal pitvarba). Az ablációs módszer invazív eljárás, és önmagában is a szövődmények nem elhanyagolható kockázatát jelenti.

Most megtudhatja: Mi is a pacemaker?

A pacemaker vagy szívritmus-szabályozó olyan eszköz, amelyet a testbe ültetnek, és amely elektromos impulzusokkal ingerli a szívet olyankor, amikor természetes úton nem keletkezik ilyen impulzus, vagy csak túl ritkán. Az ilyen elektromos impulzusok felgyorsítják a szívet, ha az túl lassan ver.

 

Az első beültethető pacemakert nagyjából ötven éve készítették. Ez a fő kezelési módja számos szívbeli ingerületvezetési zavarnak, főleg az ún. teljes pitvar-kamrai (AV) blokknak. A pacemaker egy készülékből (generátorból), és egy vagy több elektródából áll. A készülék tartalmazza az áramforrást is (rendszerint lítiumakkumulátort). Az elektródok egyik vége a készülékhez kapcsolódik, másik vége a szív üregein belül meghatározott stratégiai pontokhoz (a jobb kamra csúcsához, a jobb pitvar oldalsó falához)

 

A szívritmus-szabályozót rendszerint helyi érzéstelenítéssel ültetik be, de szükség esetén el is altatják a beteget. A készüléket az egyik kulcscsont alá helyezik be, az elektródokat egy mellkasi vénán keresztül juttatják el a jobb szívfélbe: a jobb pitvarba vagy kamrába.

 

A technika fejlődésének köszönhetően a modern pacemakerek nem nagyobbak egy 200 forintos érménél. Évekig, néha évtizedekig is képesek működni. Ellenőrizni évente kétszer kell, hogy megfelelően működnek-e, és hogy nincs-e lemerülőben az akkumulátoruk. Ha ez lemerül, csak a készüléket kell cserélni, az elektródok maradnak, és hozzákapcsolják azokat az új készülékhez.

 

Ha önnek pacemakere van, kerülnie kell az elektromágneses tereket, amilyenek például a bekapcsolt indukciós főzőlapok közelében alakulnak ki. Nem tarthat erős mágnest a szívritmus-szabályozó közelében. Az áruházak bejáratánál felszerelt lopásgátló rendszereken gyorsan haladjon át, kerülje az elektroterápiás kezeléseket és az elektrostimulációs készülékeket, ne végezzen ívhegesztést, utazáskor pedig a repülőtéri biztonsági szolgálatnál jelentse be, hogy pacemakere van. Beültetett pacemaker esetén többnyire nem végezhető mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI), operációnál nem alkalmazható elektromos szike.

A magas pulzusszámról

Minek a tünete a magas pulzusszám szívelégtelenség esetén?

Elolvasom